Egyszer a mester, tanításai után hosszabb időt töltött együtt a tanítványokkal, akik beszélgettek és ettek. A Mester leginkább hallgatott, figyelte őket. Egyszer aztán, amikor egy kis csend lett felállt és tőle szokatlanul egy viccet mesélt a tanítványoknak.
Azok jóízűt nevettek, nem gondolták volna, hogy a mesterüknek ennyire jó humorérzéke van. Folyt tovább az este, a mester megint felállt és elmondta ugyanazt a viccet. A tanítványok ismét nevettek. Nemsokára újra elmondta. Ekkor már csak páran nevettek, a többiek értetlenül rázták a fejüket. Nemsokára a mester ismét elmondta a viccet. Már senki nem tudott nevetni rajta.
A legidősebb tanítvány így szólt: mester, már megbocsáss, miért meséled el folyton folyvást ugyanazt a viccet? Elsőre, másodjára, mindenki nevetett, mostanra azonban cseppet sem tűnik számunkra viccesnek!
A mester csodálkozva szólt: igazán nem értem miért nem nevettek ugyanazon a dolgon sokadszorra is, holott mindig egyforma dolgokon sírtok és bosszankodtok állandóan, nap, mint nap!
karmaguru.hu